Vannak események, melyekre heteket, hónapokat, tán éveket készülünk. Felemelő érzés, mikor az eredmény kézzel fogható. Van annál nagyobb öröm, hogy tudod, csak egy karcsapásra állsz céljaid megvalósításától? Mégis, mennyire, de mennyire hosszú az út odáig. Rengeteg álmatlan éjszaka, félelem, izgatottság, melyből folyton tanulunk.

Céljaink elérése előtt fontos, hogy mindig hátra tekintsünk, honnan indultunk, hova jutottunk, milyen döntéseket hoztunk utunk során, vagy, hogy milyen ember vált belőlünk. Mikor már ott állsz a kapuban, eluralkodik az izgatottság és a pánik, vajon mit hoz a holnap? Valóban sikerül? Félsz a bukástól, hogy a rengeteg harc árán mégis egy „banánhéjon” csúszol el, s felesleges volt minden és kezdheted előről. Igen, valóban ez is benne van a pakliban. Rohadtul fájna, vigasztalhatatlan az ember ebben a szituban. De ettől te csak erősebb, jobb ember lennél. A kudarcokból tanulunk a legtöbbet.
Vágyaink kapujában valóban átfut az ember agyán a sikertelenség lehetősége. Egy igazi győztes azonban nem hagyja, hogy ez eluralkodjon rajta, és csak a soron következő lépésre figyel, melyen szép lassan maga mögött tudhat. Sikerrel. A „gyümölcsök” learatás után újabb és újabb célokat tűzünk ki. Egyre nagyobbakat. Ez az élet, amit soha nem adhatunk fel.