Az utóbbi időben sokat gondolkodtam a kapcsolatokról és azok jelentőségéről. Szemeim előtt szövődtek szerelmek, szakítottak hosszú időt megélt teljesen összeillő párok, s váltak még szorosabbá ez által barátságok.
Nincsenek véletlenek. Minden találkozásnak célja van. Színt visznek az életünkbe, s folyamatosan tanítanak. Járj nyitott szemmel, hiszen sosem tudhatod, hogy hol, vagy melyik pillanatban toppan be a nagy szerelem az életedbe, s fordítja fel az addig megszokott, nyugodt lelkivilágodat. Bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe, válnak annak részévé, majd ha kell, intenek búcsút. Minden kapcsolatnak története van, célja, tanulsága.
Vannak olyan kapcsolatok, amihez fel kell nőni, meg kell érni. Megéri várni rá, hiszen meghitt, érzelmi viszony csupán két lélekben is érett ember között alakulhat ki. Mikor már nincsenek kalandok, és fontosabb lesz egy közös este, mint egy buli a haverokkal. Rájössz, hogy nem az a lényeg, hogy egymásba kapaszkodva minél előrébb jussatok, hanem hogy egymást segítsétek, támogassátok céljaitok elérésében, még akkor is, ha ez némi feladással jár. Rögös út vezet odáig, hogy megtaláld azt az embert, akinek kezébe nyugodtan lerakhatod a szívedet. A Sors soha nem téved, tudja, mikor van rá a legnagyobb szükséged, mikor van itt az ideje annak, hogy rátalálj arra a személyre, akit neked teremtettek. Ne siettesd az érési idődet, minden megtörténik a maga idejében, csak bírd türelemmel. Különben is, ha túl korán adná, lehet, hogy nem tudnád megbecsülni igazán és rövid idő alatt elveszítenéd Őt.
Vannak azok a kapcsolatok, amelyek bizonyos életszakaszban kísérnek végig, s élitek át együtt a fontos vagy olykor nehéz dolgokat. Lehet, hogy nem tart örökké, de egy igazán jelentős részét képezik az életünknek, hiszen rengeteget tanulunk általuk. Megtanulunk szeretni, alkalmazkodni, kitartani, félteni, problémákat megoldani, segíteni, támogatni egymást jóban – rosszban, vagy kialakítani egy világnézetet. Előfordulhat, hogy csalódás ér, de azzal együtt erőt is kapunk. Erőt a talpra állásra, egy új élet kezdetéhez. Személyiségünk minden kapcsolat során rengeteget változik, általában úgy, hogy észre sem vesszük. Ennek oka, hogy azt, amit a másik féltől „kaptunk”, tanultunk, mindig velünk marad, bennünk él, egyé válik velünk. Ez által soha nem veszítjük el igazán azt a személyt, aki ezt nyújtotta nekünk.
Olykor az is előfordulhat, hogy olyan személy lép be az életünkbe, akit sosem fogunk tudni igazán elengedni, nem tudunk tőle elszakadni, bármennyire is szeretnénk. Talán azt a legnehezebb elfogadni, hogy valaki még akkor is fontos marad számunka, ha már nem része az életünknek. Mindennél jobban vágyunk rá, mégis tudjuk, hogy a dolog már nem működne, egyszerűen nincs értelme. Iszonyú nehéz, fájdalmas dolog, amit egy életen át hordozunk magunkkal, saját határainkat feszegetve ezzel.
Azonban ahhoz, hogy lehessen jövőnk, el kell fogadnunk e személyek „jelenlétét”, emlékét, és tovább kell lépnünk, hogy új emberek felé nyissunk kapukat. Nem keserítheti meg senki az életedet szimplán az emlékével vagy azzal, hogy annyira ragaszkodsz hozzá. Lépj tovább. Meg tudod csinálni, hidd el! Nagy, feladat, de életed egyik legjobb döntése lesz.
A magány… Ne bánd azt se, ha magányos vagy, sőt, fordítsd a javadra és élvezd! Ez is egy életszakasz, mikor meg kell tanulnod egyedül boldogulni, létezni. Nem egyszerű, de nem is mondta senki, hogy az lesz. Ez nem arról szól. Ez az időszak csak rólad szól, hiszen akkor van elegendő időd arra, hogy csak saját magaddal foglalkozz. Szórakozz, tapasztalj, keress hobbit, építsd a karriered, használd ki az egyedül eltöltött időt. El sem hiszed, de ez is sokat segít abban, hogy a végén megtaláld a megfelelő személyt, akire mindig is vágytál.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások